Ma délutáni beszélgetés közben döbbentem rá arra, hogy nem érthető az, amiről és ahogyan írok. Szerintem sokszor az sem érti, akinek szól. Annyira hozzászoktam már a metaforikus,kiegészítendő, irodalmi, rejtjelezett nyelvhez, hogy képzett kódfejtőnek kell lennie, aki dekódolni tudja. Tudom, hogy irodalmi elemzéseimet alig olvasta valaki, pedig rólam szól mindegyikük. Ráadásul mindig csak minimumot közlök, és a befogadótól maximumot várok. Ehhez jön még esetleg eltérő hangulati állapotunk, közös előismereteink hiánya – és elvész a szöveg szándékolt jelentése. Vissza kell térnem az egyszerű beszédhez.
hogyismontja jézus? your words, not mine 🙂
ja: thomas, mindig elfelejtem 🙂
Ööö… nem feltétlenül lenne szerencsés. Én pl. kifejezetten élvezem a dekódolósdit, mert ugye az is rengeteget elárul az olvasóról 🙂 Szóval azért néha legyél csak homályos.L.Zs.
Érdekes. Ezt például értettem. Minden szót. Az elsőtől, az utolsóig. – Csilla
Attól függ kinek írsz. Ha csak magadnak, akkor felesleges váltani. 🙂