Mostanában kikapcsolódásképpen gasztroblogokat olvasgatok. Általában a recepteket már nem is nézem, megelégszem a képekkel – a kaja látványa is megnyugtatólag hat rám. Ma este például tápiókapudingot eszünk juharsziruppal:) Ugye, mindenki ismeri a sztorit a Red Hot Chilli Peppers magyarországi fellépése előtti Vegetáriumbeli vacsorájáról?:D
Drága Medvém, vajon ha ma írna téged, akkor is úgy gondolnád, hogy a világot csinálni kell, alakítani s nem újrarendezgetni és alkalmazkodni hozzá? Vajon véletlen-e, hogy a legnagyobb regények szerzői egytől egyig vagy matematikusok vagy orvosok voltak eredetileg? Vajon megismerhető-e a világ?
Tegnap este megnéztük a Kalandorok című filmet, amely egészen jó, igazi magyar road movie, a legszebb Üvegtigris hagyományokat követi. Tényleg minden percében leköti az ember figyelmét, a poénok ülnek, ahogy kell, a zene kiváló (Kistehén Szalonzenekar), az erdélyi táj gyönyörű, de azért némi társadalomkritikától sem mentes. Adának ajánlva: van benne egy texas hold'em-es jelenet:)Mától pedig filmszemle.
Danubius rádió, délután fél öt. Fogalmam sincs milyen műsor megy éppen, csak a pasi kétségbeesett hangjára figyelek fel, aki arról beszél, hogy tegnap elköltözött otthonról, és szeretné ha felhívnák a feleségét, hogy ő miként vélekedik a dolgokról, és sorolja: `azért hagytam el, mert már végképp nem tudtam mit csinálni. Ezerszer kértem, hogy ne csak a két gyerekkel foglalkozzon, hanem magával is, menjen el kozmetikushoz, fodrászhoz, fizetek mindent, de olyan nőt szeretnék, akire jólesik ránézni, ha esténként hazamegyek, rendben van a lakás, tisztaság van, nem nekem kell nekiállnom főznöm, takarítanom, lelket önteni belé, miközben ő egész nap otthon van, és ennyi dolga lenne. Én foglalkozok vele is, a gyerekekkel is, főzök-mosok szívesen, csak ne mindennap! Hogy érezzem már azt, hogy fontos vagyok nekik, nem csak igavonó állat vagyok…`Ezek után közölte a műsorvezető, hogy hívják a feleséget,én pedig feszültem vártam, hogy ő mit fog mondani. De, mivel lementem a föld alá, és elment a térerő – már soha sem tudom meg. Hallgatta esetleg valaki??
Nem tudom feltűnt-e valakinek, hogy immáron ötödik hete dolgozunk, amilyen szerencsétlenül alakult ez a január, mintha soha nem akarna vége szakadni…bár, eszembe jut erről megboldogult nagyapám, aki biztosan azt mondaná: Ne siettesd a napokat, mert a saját életedet rövidíted meg vele. Az utóbbi időben elég sok dolog mondta be nálam az unalmast, így gondolkodtam vajon milyen okokra vezethető az vissza, hogy nem találok örömet a munkámban, állandóan fáradt vagyok estébé, estébé. Azt hiszem, nekem magamból van leginkább elegem: a besértődések, a motiváció hiánya, teli-fél pohár-effektus. De, leginkább egy hétvégi történés tette be a kaput, hogy ideje lenne változtatni. Harminckét éves vagyok, és leszámítva józan, racionális korszakaimat – mégis úgy élem az életemet, mint egy lázongó lelkű, világfájdalmas kamasz, aki folyton okokat keres, hogy őt most pont miért nem szereti senki, csak hogy foglalkozzanak vele. Agyonbonyolítom az életemet, és közben elveszik a lényeg, hogy igazából megvan mindenem: szerelem, szerető család, anyagi gondtalanság – gyakorlatilag csak annyit kellene tennem, hogy elkezdem végre élvezni mindezt. Abbahagyni a rinyálást, és koncetrálni arra, ami valóban fontos és tudatosítani magamban, hogy mindezért csak és kizárólag én vagyok a hibás, és nem másokban keresni épp aktuális rinyálnivalóm tárgyát. Hát, így valahogy.Első lépésként a szakdogával kezdtem tegnap és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem újra olyan dologgal foglalkozni, amely szellemileg kihívást jelent. Következik saját külső határaim meghúzása, és valahogyan megtanulni türelmesnek lenni, mert leginkább ez az, ami kiakaszt, hogy folyton siettetném az időt, holott ugye meg kellene állítanom, a nekem rendeltett szlogen szerint.
A változás sohasem váratlanul köszönt be az életünkbe, előjelei vannak, hetekig-hónapokig tartó töprengések, apró utalások, hogyan s miként kellene. Meglehet, ha épp nem beszélünk róla, akkor van leginkább jelen gondolatainkban. Aztán mikor már megérlelődött az elhatározás, sokszor elég egyetlen szó, hangsúly, vagy csak forduljon a szél iránya, hogy gyökereiben akarjuk megváltoztatni az életünk.
Én ma reggel így ébredtem.
Soros György szerint a II. világháború óta nem látott válság következik,visszatér a 80-as évek hírhedt szimbóluma a latex cicanadrág, kinyíltak az első hóvirágok, elment az egyik tanítványom, Miskolcon rekordmeleg volt ma, nekem pedig nagyon fáj a fejem.
Hétvége röviden: szülőlátogatások, vásárlás, betegség, átszervezés. Voltunk Hídvégen, Gyöngyösön, elkapott vírus, forráztam le csúnyán az ujjamat és vásároltunk sokat. Nagy ajándék, ha az ember lányának olyan pasija van ám, aki imád vásárolni! Főleg, hogy pontosan ráérez arra, hogy mikor esek szerelembe egy-egy tárggyal kapcsolatban. Gyönyörű püspöklila táskát, sálat és fülbevalót sikerült vásárolnunk. Lassan olyan nőcis leszek külsőleg, mint annó voltam egyetemi éveim alatt. Szakdogaírást megkönnyítendő kaptam színes lapokat és a lakást is átszerveztük, emiatt van is lelkiismeret-furdalásom, ugyanis gyerekkori álmát romboltam le…De, igyekszem mostmár nagyon gyorsan megírni, hogy visszarendezhessük. Volt egy Monka is errefelé, Pötty azonnal lecsapott rá, kár, hogy a görények nem jártak erre. Most pedig hétfő van,vár a színház, a mozi, itt a tavasz, jácintillat a levegőben, napsütés – tessék örömmel dolgozni!Lányoknak pedig egy link, ahol gyönyörű ékszerek vannak: http://audreygyongyei.blogspot.com
Az alábbiakban Pöttyös küzdelmét Medvegy Úrral követhetjük nyomon. A képek sorrendje fordítottan értelmezendő: Pötty egy békés együttalvás után ellenségképet kreált magának M. Úr személyében, aki mellesleg a miniPötty-kommandót vezeti, és az én állathiányomat hivatott pótolni. Egy vörös macsekot szeretnék, khmm….Nos, hősünk – továbbiakban P. kiskorú hölgy- megtámadta hímnemű korosodó barátunkat. A harc magáért beszél, mindkét fél adott-kapott ebben a csatában, ám némi taktikázás után a tapasztaltabb és idősebb kolléga került ki győztesen a küzdelemből. Taps Medvegynek! Hölgyeim és Uraim, Pötty barátosnénk életéből, hétköznapjaiból kaphattak egy kis ízelítőt! Ezek után ne csodálkozzunk, ha dühében farkát veri az ágy aljába, a mi bosszantásunkra.
Amit ma tartok, azt elejtem,amit ma tudtam, elfelejtem,az arcomat kezembe rejtem,s elnyúlok az üres sötétben,a mélyen-áramló delejben.Annál mi van, a semmi ősebb,még énnekem is ismerősebb,rossz sem lehet, mivel erősebbés tartósabb is, mint az élet,mely vérrel ázott és merő seb.Szokatlan-új itt ez a köntös,pár évre szóló, szűk, de göncös,rossz gúnya, melyet a könny öntöz,beh otthonos lesz majd a régi,a végtelen, a bő, közömbös.Én is öröktől ebbe voltam,a semmiségre ráomoltan,míg nem javultam és romoltam,tanulni sem kell, tudjuk ezt rég:eltűnni és feküdni holtan.Ha félsz, a másvilágba írj át,verd a halottak néma sírját,tudd meg konok nyugalmuk írját,de nem felelnek, úgy felelnek,bírjuk mi is, ha ők kibírják.