Tudom, olvastam, aki fél a karácsonytól – köszönje magának, és ássa is el jó mélyen magát. Én mindig féltem tőle – vagy vizsgáztam, vagy mindig történt valami váratlan, kellemetlen és tragikus. Nem szerettem soha a felfokozott várakozásokat, melyek mindig Szenteste öltöttek kirobbanó formát. Nem szeretem a rohanást sem. Öregszem. Soha nem piszmogtam, de mostanában nagy szükségét érzem annak, hogy csak múljanak a napok – ne teljenek. Pihenésre és nyugalomra vágyom. Angyal is szeretnék lenni, mint nagymamám volt.
Azt is tudom, hogy elmúlt karácsony, de nekem most van kívánságlistám:- nyugodt, pihenős, istenbocsájts' punnyadós napok lippijével- kávézás a csajokkal- megíni végre ezt a nyamvadék szakdogát, hogy ne stresszeljen, ha csak eszembe jut- egyszer dolgozatmentes téli szünetet- papámmal megnézni valamelyik Helyszínelő részt- mamámnak megmasszírozni rendesen a lábátSzerintem nem vágyom sokra…