Maga, Maga egyszerűen csak szeret a tűzzel játszani, ugye?! Élvezi, mikor az adrenalin szinte már szétfeszíti a vénák falát, ereiben táncot jár, szinte megrészegül tőle, ugye?! Várja a pillanatot, hogy történjék már valami, törjön ki az őskáosz, essen szét a világ darabjaira, forduljon ki a sarkaiból – csak legyen végre dráma, hulljanak a fejek, érzelmi viharok rázzák meg a lelkét, veszítse el a nyugalmát, mindegy, hogy körülötte mindenki más szenved,csak az Ön vágya elégüljön ki…Maga, maga miért nem nyughat már?! Miért nem tud választani, miért halogat, miért nem akar végre felnőnni?!Azt hiszi, egy gyereknek mindent megbocsátanak majd? Nézzen a tükörbe: nem gyerek az, akit ott lát! Hiába hiszi Maga, hogy semmi sem változott – nos, ki kell ábrándítsam: minden megváltozott Ön körül! Ön változtatta meg! Mert Ön mindig mindent megváltoztat, mindegy csak induljon el egy folyamat, amelynek végre nem ismeri a végkifejletét….mert ezért csinálja, ugye? Ezért a két másodpercnyi `élvezetért`, azért, hogy ismét átélhette az ismeretlent, hogy végre kiadhatta kezéből az irányítást, elemeire hullott szét, és rettegett végre…mert ez a lényeg, ugye? A rettegés…hogy nem biztos abban, hogy sikeresen menedzseli majd a kialakult helyzetet és végre beismerheti, hogy Ön sem tökéletes, és elégetten hátradőlhet, hogy no én kérem, pedig mindent megtettem…hogy felmentheti Magát….háát, nem érzi, hogy mennyire szánalmas is ez?!