Háát, Bécs helyett egészen Pest határáig el is jutottunk, mikor is a Mazda átadván lelkét minden Mazdák istenének, megálljt parancsolt vágyainknak. Az idegeskedés közben azon szórakoztam magamban, hogy ennyire klasszikus horror-paródia helyzet is csak velünk eshet meg:) Szakadó hó, kutya és hideg, leálló autó a semmi közepén (bár közel voltunk Pesthez) sötétség – szinte már vártam mikor tűnik fel egy panziótulajdonos megkocogtatva vállainkat, hogy szoba kiadó, és kezdődik el a nájtmer – azonban sárga angyalként megérkezett Lipp papája, aki hazafuvarozott minket a biztonságos Síp utcai kis otthonunkba.
Lúzer`s road movie. 🙂