Az tud beszélni, aki reménykedni tud, s viszont.Ludwig Wittgenstein
Előszó
`A manapság írt történetek mind nagyon szépek, jelentősek, mélyekés hasznosak, temperamentumosak vagy higgadtak. Csak bevezetésük nincs.Ezért határoztam el, hogy ezt a történetet úgy írom meg: igényeljenbevezetést….Igen, dologra!, mert az igény, hogy (…) írjak, néha nagyonváratlanul jelentkezik ugyan, de nagyon bizonytalan is, vagyiserőltessem meg magam, nehogy egyszerűen és pillanatnyi kedvem szerintegyetlen betűvel püföljem tele a papírt, m m m m m mmm m mmmmmmmm m mmmm m m(…)Nem használom a nyelvet, nem akarom felismerni az igazat, és mégkevésbé azt Önök elé tárni. Az sem jut eszembe, hogy megnevezzem avilágot, következésképp az ég világon semmit sem nevezek meg, hisznéven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezettdolognak?Nem beszélek; de nem is hallgatok: s ez megint más dolog. Óvatos vagyok (…)Itt talán kurziválható volna minden? A kurzivált életbe! De hát mértvolna perverzebb írni róla, mint hallgatni?! Vagy bármi más!(…)Ami ilyen pillanatban a legrosszabb volna: bárki részvéte, csak egytekintet, egy szó is. Rögtön másfelé nézni, vagy elhallgattatni aszólót, mert kell az az érzés, hogy érthetetlen és megoszthatatlan,amit épp átélek: csak úgy hihetem, hogy az iszonyat értelmes és igaz.Amint beszélni kezdenek róla, tüstént elfog megint az unalom, máristárgytalan megint az egész.Vagyis azért hébe-hóba ?kiborultam?: hirtelen szétestek amindennapos elképzelések, a különben is csak évek-évtizedek óta iksszereldarált kezdeti elképzelések ismétlései, aztán sajgott a tudatom,akkora űr támadt benne? Ez már elmúlt, már nem borulok ki. Ha írok,szükségképpen múltról írok, már olyasmiről, amit letudtam, arra azidőre legalábbis le, amíg írok. A könyv bármiről szól is, érződjékbenne egyfajta könnyedség, mely arra emlékeztet, hogy a mű sohasemtermészetszerűleg adott valami, hanem igény és adomány. (…)Irodalmat csinálok, mint máskor is, emlékező- és fogalmazógéppéidegenülve és tárgyiasulva. A világon minden avégből létezik, hogykönyv váljék belőle, mondja Mallarmé. Még csak nem is szégyenkezem;belenyugodtam, hogy olyan legyen az arcom, amilyennek a könyveimmutatják.`
A poszt mögött nem kell másodlagos jelentést keresni, értelem meg főleg nincs benne. Egyszerűen jó volt Esterházyt olvasni – életem nagyobb fordulataikor úgyis mindig őt olvasom, aki meg ráismer valamire, az ne szóljék – lehet, hogy csak félreértettük a szöveget. Ennyi.
Érdekes Eserházyt olvasni.. csak mindig az az érzésem, hogy rajta kivül nem igazán tudja senki sem, hogy miről is ir. Meg tudná mondnai valaki, mi az a 'kurzivált élet'? 🙂
A kurzivált élet (bár, te is jól tudod:))már maga egy kurziválás, egy 'kanyar'jelentésű olasz szónak magyar hangsora – egyébként meg a szabadság fogalmának az öncenzúrázása, hogy nem írom azt, amit akarok: mert azt nem lehet, vagy nem érdekes annyira, hogy írjam:)m.
egyébként meg minden játék és hazugság, ami egyszerre igaz is, paradox létezés vagy 'mert kell az az érzés, hogy érthetetlen és megoszthatatlan, amit épp átélek: csak úgy hihetem, hogy az iszonyat értelmes és igaz.'