#327.százvíz

Tegnap este múzeum+-on voltunk a Szépművészetiben. Jazzkoncert, Hundertwasser-kiállítás megnyitó, alternatív tárlatvezetések, Frey Wille-ékszerbemutató. Életem első ilyen jellegű rendezvényén vettem részt, mármint a bemutatóra gondolok. A Reneszánsz-terem mennyezetére vetített csillagok alatt Enyától Enyáig tartott, Csisztu Zsuzsi moderálásával. A Frey Wille-t 1951-ben alapították, meglovagolva az épp aktuális szecesszió-nosztalgiát, majd később Hundertwasser motívumaiból is felhasználtak, s elérték azt, hogy a sznob-gazdag réteg egyik kedvenc márkájává váltak, a maguk 134ezerHUF-ba kerülő selyemkendőikkel, s akkor az ékszerekről még nem is beszéltem. Furcsa volt közelről látni egy modellt. Egyrészt az ember lánya óhatatatlanul is arra gondol, hogy neki ilyen alakja, bőre, haja sohasem lesz – és kisebbrendűségi komplexusai lesznek tőle; másrészt mivel pont előttünk álltak meg a fotósoknak fényképezkedni, láttam a rosszul felkent púdert, az időnként lecsúszó, csak tűvel illesztett ruhákat. Egyetlen nagyon szép ruha volt: (mindkettőnk egyöntetű véleménye) egy 19.századvégi szecessziós fekete-arany tulipánmotívumos, ám szabásában a középkort idéző. Érdekesség, hogy utána segítettem a lányoknak átöltözni a női mosdóban, jófejek voltak.Előtte már beletekintettünk a Hundertwasser-kiállításba, de a hivatalos megnyitó a bemutató után következett. Engem nem is HW nyűgözött le igazán, hanem a pasim, aki kapásból vágott mindenféle nyomdatechnikát, grafikai eljárásmódot. (Kedves Olvasónak kiszólás: Dórika! Mint tegnap megtudtam, pasim papádnak tervezett sok-sok plakátot és cd-borítót:) – így érnek össze a szálak) A kiállítás gyönyörű: az egyik részben képzőművészeti munkáit (festmény, kárpit, papírsárkány stb.), míg a másikban építészeti munkásságát vehetjük szemre, itt található az előzetesen beharangozott humusz-wc is. HW zseni volt, és minden gyönyörű, amit alkotott. Majd kajáltunk kicsit, és következett a napi impasziblemisn: parkoló helyet találni a Síp környékén. Örömmel tudatom, hogy a sík lápi tőzeg-cucc működik: kezd visszatérni az erőm. Az erő velem van, tudom. Én meg a hétvégével. Pusz!