Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötétsmaragd szőlőt, hatalmas jáspisfényű körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. Vízcsepp iramlik egy kövér bogyóról – és elgurul, akár a briliáns.Budapest reggeli fényei a házak fölött. A mozgólépcső, ahogyan álmosan a szemembe nézel. A HÉV, ahogy rohanunk együtt, hogy elérjem, beérjek. A párálló, gőzőlgő folyó a vadkacsákkal. A kajakosok a holtágban. Ahogy politikáról vitatkozunk. Nem vagy velem – velem vagy.Hosszan, belülről is látva, szemlesütve az ajándék napsütésben, az ajándék, lopott mosolyt. A szemeket látva, ahogy sose láthatod. Nem tudom levenni róla a szemem.A pompa ez, részvéttelen, derült, magába-forduló tökéletesség. Ezt hozta az ősz.