Heverek. Hétfő délután fél kettőkor, mikor a világ életképesebb része épp most ebédel, vagy kezd neki a munkanap második felének. Én meg heverek.Ha kicsit önkritikusabb lennék magammal, eszembe juthatna még a henyél ige is. Haszontalannak érzem magamat, és feleslegesnek,és ójessz, még lelkiismeret-furdalásom is van.
Ja, és nyalom a sót. Mint kecske a nokedlit. A ropiról.
Már megint beteg vagy…nem jó ez így! Sok a láz.Ada
hát még a szúnyog:D tíz nap ilyen nap után az én immunrendszerem is bemondja az unalmast:S m.