`A reggeli mézen általvetült a napfény.` – írja Esterházy Tizenkét hattyúk azaz Csokonai Lili fiktív művében. Két dolog miatt fontos ez nekünk. Olyan képről van benne szó, mely mindennapi; ám az archaikus igehasználattal mégis a múltba helyezi a cselekvést, ergo megfoghatatlanná, elveszetté nyilvánítva azt. Ilyen Proust madeleine sütije is, mikor maga a gyermekkori sütemény illata hozza viszza az eltűnt éveket.Valamikor a héten Békás felett megcsillant az ég. Tükrében pár másodpercre előbukkant a napfény. Éreztem a panelek közt, panelekben beszélve is a gyerekkort. Az idő kizökkent addig.