#275. reggel

Szeretem a reggeleket. Egyértelmű és világos ilyenkor minden. Tudom, hogy meg kell csinálnom;és tudom,hogy meg is fogom csinálni. Ez egyértelmű. Szeretem, mikor az Astoria felé sétálva megcsillan a fény az East&West üvegablakain,  a srácot a kisboltból, aki kérés nélkül adja a két kiflimet, az újságost, aki előre kikészíti nekem újságaimat, a reggeli olvasást a HÉV-en. Jó megérkezni Békásra, akármilyen hely is. Van egyébként jó is az insomniában. Az éjjel egyetlen függőben lévő íráson kívül mindent megírtam. Aztán lesétáltam a Dunapartra, és részemről elbúcsúztam ettől a nyártól. Meg kellett állapítanom, hogy egy csomó pozitív folyamat elindult az életemben. A publikusok közül például nagyon örülök annak, hogy a lakásom  végre kezd arra a bennem élő képre hasonlítani, amire mindig is vágytam:) 

“#275. reggel” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. nézd pozitívan a dologt: azu inszomniával nyersz +1/3 életet, amit a többi ember végigalszik:))

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük