Naa, hát idén sem kerültem el közel 14 éve húzódó lappangó betegségemet, mely időnként akuttá válik. Az időpontok változnak: régebben, mikor a tanításból elegem volt vagy csak simán elegem volt mindenből – dobtam be, hogy költözök Londonba gazdag családokhoz házvezetőnőnek, eladom a lakásomat és bye Magyarország, engemsohatöbbénemlátsz!….de, mióta komoly felnőtt lettem, felelősségtudattal és kötelességérzettel; ezen kis magánpassziómnak csak a nyári szünetben hódolgatok.
Ilyenkor komolyan eljátszom a költözés gondolatával, álmodom vele, levelezéseket folytatok ott élő ismerőseimmel, érdeklődöm állásokról, és nyomatom a jó kis négyakkordos angolszász indie-popot vagy a clubzenéket. Legutóbb tavaly nyáron a szülinapomat akartam ünnepelni a Hyde-parkban The Libertines-koncerttel, amit Pete Doherty egyenesen az én tiszteletemre rendezett.Nos, most napok óta ismét akuttá vált britmániám, és egyre súlyosbodik. Azt hiszem, gyógyíthatatlan beteg vagyok… Menni kell a két szótagos harangjátéknevű városba, látni a Camden-t és Notting Hill-t. London Forever!
Tartalomhoz
Kérd meg a Zuradat, hogy legyen szíves elvinni oda! Úgyis imádja ő is a várost! :)Ada
Én sosem kérnék tőle ilyet Adácska. marlen
A fenébe is Marlen, én meg az év 12 hónapjábül legalább 8-ban ettől szenvedek. Bár nem régiben volt szerencsém angol családhoz, aztn akkor 4-5 hónapig baromira nem vágytam oda, de mostanában nálam is kezd újjáéledni a dolog.
és ezt poljakoff mondá
Lili ha tudnád mennyire ismerem ezt az érzést. Csak én Párizzsal voltam így. Betegesen szerelmes voltam bele. Róla álmodtam vagy tíz éven keresztül. Egészen addig, míg egyszer el nem mentem oda a …a férjemmel…:D:D..szóval inkább ne kérdd meg a tiédet..:D Nóra