Ha van előző élet, valószínűleg angol lehettem. Az angolokról azt tartják, hogy csodálatosan kifejlesztették magukban a hidegvér és a tartózkodás képességét – azt a módszert, hogy az élet szomorú, keserédes eseményeire is fenntartással, humorral, némi távolságtartással tekintsünk. Ez igaz is, és nagyon nagy hülyeség is az angolok részéről. A humor nem védi meg az embert, végül is nem jó semmire. Lehet humorral viszonyulni az élet eseményeihez, de valamikor az élet mégiscsak összetöri a szívünket. És akkor nem nevetünk többé.
Szerintem ez alkat kérdése. Van, aki fogékonyabb a humorra, van, aki nem, van, aki egész életéből azt csinál.Két eset van összetört szív esetén: vagy meghalsz, vagy élsz. Ha élsz, akkor fogsz nevetni újra. Ha mégsem nevetnél többet, akkor tulajdonképpen meghaltál, csak még nem tudsz róla.A nehéz helyzetben való vicc, humor nem teszi komolytalanná az esetet. Nem arról van szó, hogy az illető komolytalan, nem fogja fel, mennyire nehéz, rossz, fájdalmas a dolog. A humor eszköz; amelyet nem vehetnek el az embertől. Olyan, mint a méltóság, csak könnyebb előadni. A humor egy villámhárító, amely a szívet érő csapás egy részét elvezeti. A humor egy figyelmeztetés a Sorsnak, az Életnek, a Gonosznak, akárkinek, akárminek; de leginkább magunknak: Még nem adtam fel, még nem győztek le.Az ember saját magával tud a legkevésbé bánni.
Köszönöm szépen a gyönyörű kommentet:)marlen
Egyébként az angol hozzáállásról a kedvencem az volt, mikor az angol tengerészgyalogosok partraszálltak Falkland-szigeteknél; a sok harcedzett veterán a 'csata', bombázás közepén leültek teát főzni, hogy otthonosabb legyen a hangulat. 🙂
és nem fogod elhinni, de én erre a fentebbire simán képes vagyok:D háborúzni még nem háborúztam, de vészhelyzetekben tartom leginkább a civilizáció látszatát:) simán magammal viszem a haas and amp;czyzek-et a Szigetre magammal:D köcsög sznob vagyok? vagy csak ragaszkodom a rituálékhoz? nézőpont kérdése:) ez is:) marlen