#211.elég

Én azt hiszem, most, ebben a pillanatban, mára értem el az abszolút határt tűrőképességemben a meleget tolerálandó. Tudom, hogy rinyálás: de, nem bírom tovább. Egy hete nem alszom gyakorlatilag, nem tudok nőként létezni (összeesik a hajam, nem lehet rendesen sminkelni, nem lehet normálisan felöltözni – ez nálam a blézer, farmer, felső triumvirátust jelenti – gyűlölöm, hogy úgy nézek ki, mint aki sosem látott zuhanyt, pedig fél perce léptem ki onnét, fáj a szívem, és leginkább egy robbanás előtt lévő kazánhoz hasonlítanám, ahogyan ver, hogy maximumra nőtt az emberek agresszivitása, és ezért senki sem okolható, persze, hogy épkézláb dolgokat nem lehet csinálni, nem tudok koncentrálni, mert ebben a melegben gondolkodni sem lehet….mára elegem lett, nem bírom tovább. Aludni akarok hűvös, szellős szobában, enni normálisan, nem szétcseszni a vesémet a rengeteg ásványvízzel és jól érezni magam; nem szédülni, nem érezni hányingert és hogy legyen kedvem sok-sok társas cselekvéshez, és hogy ne szenvedjenek a többiek is épp így….tényleg nem bírom tovább….