#208. 36.

Drága nagyszüleim ötvennégy évet éltek együtt, nélkülözésben, üldöztetésben, betegségben és nagy-nagy szeretetben. Mikor nagymamám meghalt, nagyapám sem akart már tovább élni, így mikor beteg lett: meg sem próbált harcolni a kór ellen. A betegség is csak következmény volt, egyszerűen nagymamám nélkül már nem volt élet az élet számára.Egyetlen gyerekük született: a mamám. Aki immáron 36. éve él együtt az apámmal, a fentebbi körülmények között, kevesebb nélkülözéssel persze. Én vagyok a család egyetlen olyan tagja, szűk és tágas rokonsági körömben, aki elvált. Velem tört meg a hagyomány.  Sokáig éreztem magam megbélyegezve emiatt, pedig soha senki sem mondta, senki sem hibáztatott. De, azért rossz volt a tudat. Ma már ez sem számít. Sokat tanultam belőle.Szóval, a szüleimnek 36. házassági évfordulója lesz a hétvégén, és mindenki boldog jelen pillanatban. Csendesen ünneplünk majd, a tavalyi évfordulós parti után. De, ez így sokkal jobb.