#200. A medvefeletti medve esete a malacpecsenyével

200. jubileumi posztom alkalmából egy igazi csemegét kaptok Cserna-Szabó András: Levin körút című novellafüzéréből. Én, mikor először olvastam, szakadtam meg rajta a röhögéstől. Hát, így is lehet ám!

A medvefeletti medve esete a malacpecsenyével

Vagy a Has Birodalmának egészen rövid története

Micimackó egy napon arra ébredt, hogy semmi dolga nem akadt. Nemvolt kedve felkelni. Künn, a Százholdas Pagonyban tombolt a hóvihar, akár egyorosz szocialista forradalom. Aztán medvénk megunta a forgolódást, és mégiscsakkimászott az ágyból. A gramofonra kedvenc Halász Judit lemezét tette fel, majda kamrába indult mézért. A csuprot az asztalra helyezte, leült, mancsátbelemártotta az édes matériába. Szájához emelte balját, s egyetlen hatalmasnyelvcsapással nyalta le a nyúlós nyalánkságot.

? Fújj ? üvöltötte Micimackó mérgesen, és a padlóra köpte amézet. ? Ha így folytatom, skarlátot kapok az egyhangú étkezéstől.

Micimackó ugyanis utálta a mézet. Sőt, utált mindensztereotípiát. Azért, mert ő történetesen medvének született, miért kellenerajongania a mézért? Mert idióta meseírók ezt várják el tőle? Nem, nem és nem!? kiáltotta, és földhöz vágta a cserépfazekat. Felvette sapkáját, sálját, majdmegpróbálta a hasán kissé lejjebb húzni pólóját, de nem ment: a ruhadarab L-esvolt, a medve pocakja pedig XXL-eset kívánt volna.

? Azért annak a csávónak is adnék egy kurvanagy sallert azorrára, aki egy hideg pagonyban élő mesehősnek ilyen kinőtt rongyot rajzol ahasára ? mérgelődött Mici, azzal kivágta házikójának faajtaját.

Malacka otthona felé vette az irányt. Arcán komisz ráncokhúzódtak, gyomra korgott az éhségtől, léptei pedig oly szigorúak voltak, akáregy orosz anarchistáé, aki fáklyával kezében vonul a helytartóság épülete felé.Mikor a mackó barátja házához ért, szó sem volt kopogásról, medvetalpával rúgtabe a rozzant ajtót. Malacka éppen a fotelban ült és intenzíven bénázott.

? Mi a faszt csinálsz, te malac? ? üvöltött Micimackó.

Malacka hosszú órák óta próbált bicsakjával megpucolni egynarancsot, de hol elejtette a gyümölcsöt, hol megvágta, hol pedigszembespriccelte magát. Keze véres volt, arca ragadt a narancslétől.

? Mit csinálnék, Micimackóm? Bénázok. Tudod, milyen szerencsétlenvagyok. Kicsi, suta, meg a komplexusaim. Nem ismersz esetleg egy jópszichiátert?

? Kuss, te szopós malac! Nem segítek, elegem van belőled! Nemtölthetem az életemet azzal, hogy egy balfék disznót pátyolgatok. Különben is,vége lesz itten a bőrdíványos palivilágnak. Jönnek a farkastörvények! Győzzönaz erősebb! Le a méz és a szeretet illúziójával! A szív uralmát ezennelfelváltja a has birodalma! Jön a medvefeletti medve!

Azzal Micimackó kirántotta Malacka konyhafiókját, s egy fanyelűhúsvágó kést húzott elő. Az apró sertés úgy remegett a fotelban, ahogy oroszregényekben a nyárfa levele szokott. Micimackó határozott suhintással vágta lebarátjáról a csíkos kisruhát, s közben azon morfondírozott, vajon miféle lelkiperverziókkal küzdhet az az alkotó, aki egy malacot darázsnak rajzol.

A szopós malacot Micimackó megbökte, vérét kifolyatta, majd abőrét hófehérre tisztította. Megmosta, letörölte, sóval bedörzsölte, majd egyóráig állni hagyta. Ezután a kizsigerelt állat hasüregébe kakukkfüvet,majoránnát és köménymagot szórt. Megfelelő nagyságú tepsibe helyezteszétterpesztett lábakkal. A szájába egy szétbénázott narancsot helyezett. Négykanál fagyos zsírral bekente, aláöntött némi vizet, és a sütőbe tette.Mérsékelt tűznél, gyakran locsolgatva sütötte. Amikor a húsa félig megpuhult,már nem locsolta tovább, de villára tűzött szalonnadarabbal kenegette. MikorMalacka bőre pirossá és ropogóssá lett, kivette, darabokra vágta, majdelőmelegített tálon újra összeillesztette a részeket. A sültléhez kis vizetadott, felforralta, s pecsenyelé gyanánt a hús alá öntötte. Narancsostormamártással tálalta.

A Pagony felett pompás illatfelhő szállt. Először Tigrispattogott oda Malacka házához, akár egy piros pöttyös gumilabda, ő érezte megelőször a sült hús illatát, mert tudvalévően a tigriseknek van a világon alegjobb orruk.

? Micsoda fenséges malacpecsenye, csuda, hogy nem egy tigriskészítette, hiszen a pecsenyesütéshez a világon legjobban a tigrisek értenek,ez köztudott ? kiáltott Tigris.

? Elegem van a répából, húst akarok! ? üvöltött Nyuszi.

? Az aprólékból becsináltat lehetne csinálni ? okoskodott Bagoly.

? A füle lehet Zsebibabáé? ? kérdezte Kanga, arcán szelíd, anyaimosollyal.

Azzal elkezdődött a lakoma, falták az ízes húst, némán tömtékmesefejüket. Egyedül Füles szólalt meg, mikor már jóllakott:

? Malackát nem hívjuk enni? ? kérdezte bátortalanul.

Az állatok összenéztek, majd egyszerre üvöltötték: ? Maaarha!

? Nem, szamár ? motyogta csonkán Füles, mert zavarában leesett afarka.

A továbbiakról csupán annyit: a Has Birodalma tényleg megvalósulta Százholdas Pagonyban, igaz, nem volt éppen hosszúéltű. Tigris pár nap múlvabebizonyította, hogy a világon a legjobb rántott baglyot a tigrisek tudjákelkészíteni. Nyuszi a borsos tigristokánnyal aratott nagy sikert kis barátaielőtt. Micimackó a nyúlpaprikás mezején tündökölt. Füles viszont a vörösborosmedvepörköltre kapott rá. Ha nincs ló, szamár is jó, mondta Zsebibaba, mikor aspájzban felakasztotta Fülesből készült csípős kolbászait. Kanga pedig azt atételt támasztotta alá, miszerint nemcsak az orosz forradalmak eszik meg sajátgyermekeiket.

Arról pedig már csak Róbert Gida tudna ízesen mesélni, milyen isaz igazi, faszénparázson sült, kicsit véresre hagyott kenguru-steak.