`aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád.`(Nietzsche, 1886)
Órák óta ülök döbbenten. Azóta, mikor először olvastam el ezt a mondatot. Jeges félelem, amit érzek tőle, zuhanás, nyugtalanság. Egész nyáron ilyeneket kell olvasnom a dolgozathoz. Na, ez az, amire jelen pillanatban a legcsekélyebb szükségem sincs.
13 éve küzdök egy ilyen szörnnyel, és igaza van Nietzsche-nek, a legnehezebb az, hogy ne váljak én is hasonlóvá. Ott van velem minden pillanatban, annak ellenére, hogy tudom, már régesrég vége, én mégsem tudok túllépni rajta. Valószínűleg velem lesz egész életemben, de erős vagyok, és megtanultam együtt élni vele. Talán egyszer majd el is hiszem, hogy már nincs hatással rám. Talán. – lipp
13év nagy idő, de hátra van még nagyon sok, amelyben legyőzhetőek a szörnyek és idővel el is fognak hallgatni. Remélem. marlen
Szörnyecskék 😛
nagyon vicces:)m.
Marlen! Mert az örvényben Te magad vagy…. Kea