A mai nap túléléséhez egyetlen dologra koncentráltam masszívan: a tegnapi, hirtelen lezúduló meleg esőre a zsinagógánál. És arra a galambra, ahogyan küzdött az életéért. Mikor róttam a folyosókat, játszottam a vagány, kemény nőt, pókerarccal mosolyogva – azt képzeltem, hogy abban a meleg esőben járok és valahol Ausztráliában, zöld békák által kibocsátott oxigént szívok, melyek boldogságot hoznak. Meglehetősen szürreális nap volt, miközben kőkemény agymunkával kontrolláltam minden szavamat, gesztusomat.
Jó Neked, én mostanában egyre kevésbé tudom kontrollálni a szavaimat.
ja, lipp voltam
ajj ildi kérlek gyereát blogspotra, ott jelszavas beléptetot lehet csinálni de akkor legalabb nyomonkovetheto h ki mit mond nomeg mikor. hagysz ezen ez oldalon egy linket és mindenki odatalál. csak azert jott meg az arcom a sipakolashoz mert reggel lenyomtam az 1.szigorlatom valaha:D 😀 puszii zsebenci
klopédia: a létező összes blogsite-ot végigjártam, beregeltem, de nem találok olyat, ahol lehetne jelszavazni…marlen