`Mindent látni és érteni akartam annak érdekében, hogy megtaláljam az emberben a jóságot és kiszűrjem a rosszindulatot, az antinómiák groteszk valóságát, tudtam, kinek mikor miért olyan és mit fejez ki a tekintete, elébe mentem minden megfogható emberi kapcsolatteremtés problémájának, egyvalamit keresve, a temészetességet. Ennek köszönhetően pedig el tudtam játszani mindent, mert szinte fizikálisan átlényegülve másztam fel lelkek és a rájuk gyakorolt hatások hegycsúcsaira. Biztosan éreztem, legtöbbször már első szemkontaktus alkalmával, hogy milyen emberrel állok szenben, és amit mindig kiszűrtem, és teljes erőmből destruálására törtem, az a becsvágy, önzés, a tudatlan önimádat, álmagabiztosság, burzsuj, városi elkényeztettség ismeretlent degradáló volta, az egész aurájában szétfolyó érthetetlen magabiztosság, az őszinte szeretni tudás hiánya, barátságban a számítás, kihasználni akarás, őszintétlen, valamire játszó álszeretet (….) Ez volt a helyzet, amiről úgy éreztem, felőrli energiámat.`